1944 novemberében a szovjet csapatok az akkor még Magyarországhoz tartozó, jelenleg Kárpátaljaként ismert területről, úgynevezett háromnapi jóvátételi munkára („málenykij robotra”) behívtak több mint tízezer civil férfilakost. Az önként jelentkező férfiakat háromnapi jóvátételi munka helyett a szolyvai gyűjtőtáborba kísérték gyalog, majd onnét a Gulag koncentrációs táboraiba kerültek. Sokan közülük soha nem tértek haza, a hazatértek többsége pedig nem érte meg az öregkort. A szovjet rendszerben ezeket a férfiakat háborús bűnösként tartották számon, helyzetükről nem beszélhettek, a mai napig nem rehabilitálták őket. Az 1990-es évek elején a KMKSZ falvanként felgyűjtötte a lágereket megjártak névsorát. 2004-ben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola egy nagyszabású kutatást indított el, a túlélők és az elhunytak hozzátartozói kérdőíves vizsgálatát, egy részletes adatbázis létrehozását. Az adatbázis alapján a Főiskola LIMES Társadalomkutató Intézetének célja elkészíteni a kárpátaljai magyarság életének ezen korszakát felölelő tanulmányt, amely a mai napig a magyar történelem fehér foltjának számít.